Bizony. Itt már megemlíttem neked a faux calligraphy-t, vagyis a hamis/ál/mű-kalligráfiát, de azt még nem mondtam el, hogy az mit is jelent. Ehhez ugorjunk megint egy kicsit más irányba! A kalligráfia a betűk nagyon szép, művészi egymás mellé illesztése tollheggyel.

Ez olyan, mint régen a lúdtollal való írás volt, mártogatták a tollvéget a tintába és azzal írtak. A történelemben ugorva ezt követően jöttek a töltőtollak, ahol már nem kellett mártogatni, de egy bizonyos idő múlva, amikor nem használták a tollvéget, abba beleszáradt a tinta.

Szerintem sokunknak volt/van töltőtolla, hisz szerettük, hivatalos helyeken pedig csakis azzal illik, mondjuk egy szerződést aláírni. Azonban a töltőtollnak a tollvége rögzített volt, nem lehetett a húzott vonal vastagságával játszani. Ezért a manapság elterjedt "modern kalligráfia" ismét elővette a mártogatós tollakat.

A tollvéget a tollszárba helyezik és a fel-le mozgásnál játszanak a vonalak vastagságával. A felfelé irányuló vonalak vékonyak, a lefelé irányulóak vastagabbak. Erre épül az álkalligráfia, de különleges tollvégek, tollszárak és még különlegesebb tinták nélkül. 

Elég az, amit már eddig is használtál, vagyis  akármilyen papír, ceruza és olyan toll, amivel szeretsz írni. A lényeg az, hogy odafigyelj arra a betűk kialakításánál arra, hogy mikor  ível felfelé a vonal és mikor lefelé. A felfelé vonalat hagyd vékonyan, míg a lefelé haladót vastagítsd meg, Ugyanaz lesz az eredményed egy kis gyakorlás után, mint a tollvéges és tollszáras kalligráfiánál. Gyönyörű vastag és vékony vonalaid lesznek, ami az eddigi írásképedtől gyökeresen eltérő és szerintem, lenyűgözőnek találod majd azt a dinamikát, ami az írásodben rejlik. Őszintén szólva én nem tudok betelni vele, nagyon szeretem azt a mozgalmasságot, pörgést, amit a faux kalligráfia magában hordoz. 

Próbáld ki magad, szerintem szeretni fogod. A lényeg az, hgy ne görcsölj azon, hogy tökéletes legyen. Kinek kell az? A valódi kell nekünk! :-)